Vakság, tüdőgyulladás, halál? Nem baj, csak szépek legyünk!

Amikor a régi képeket nézegetjük, amelyeken a nők hatalmas ruhákban és elképesztő frizurákban pompáznak, nem is gondolunk bele, mennyi áldozat és könny árán érték el ezt a megjelenést. Meg fogsz lepődni, hányszor voltak dédanyáink életveszélyben csak azért, hogy szépek legyenek!

 

Mérgező ruhafestékek

A régi időkben az igazán szép, élénk színű ruhafestékekhez nehéz volt hozzájutni, és a legtöbb mérgező is volt. A zöld árnyalatainak előállításához például réz-szulfátot és arzént használtak.

 

Extrém magas talpú papucsok

Az egykor Európában használatos magas talpú cipőkhöz képest a mai tűsarkúk szinte házipapucsnak tűnnek. Mivel pár évszázaddal ezelőtt az emberek, csatornarendszer híján egyszerűen az utcára öntözték a szennyvizet, a magas talpú cipők azt a célt szolgálták, hogy a dámák ne érintkezzenek az utca szennyével. Idővel a 'divat' aztán akkora őrületté vált, hogy a hölgyek csak szolgáik segítségével tudtak az utcán végigmenni. Ha pedig elestek, a bokatörés garantált volt.

 

A láb elkötözése

Ez a barbár módszer Kínában 1911-ig biztosan fennmaradt, de abban az évben hivatalosan is betiltották. A nemes családok kislányainak lábfejét erőteljesen lekötözték, így a lábujjuk és a talpívük teljesen eldeformálódott. A láb növekedése megállt és 'lótuszformájú' lett a lábfej, ami különösen szexinek tűnt akkoriban.

Mivel a mai napig lehet ilyen lábbal élő hölgyeket találni Kínában, az teljesen világos, hogy az 1911-es betiltás után is tovább élt ez a kegyetlen hagyomány. Az így megnyomorított lányok könnyebben találtak férjet, de gyakorlatilag mozgáskorlátozottakká váltak.

 

Mérgező kozmetikumok

Minden európai nemesi kultúrában megjelent előbb vagy utóbb a porcelánfehér bőr kultusza. A gond csupán az volt, hogy ezt a körülrajongott bőrszínt ólom-oxiddal érték el. A púdertől aztán az arcuk kisebesedett. A másik halálos kozmetikum a pirosító volt, amely arzént tartalmazott. Csoda, hogy a híres szépségek ritkán érték meg a harmincadik születésnapjukat?

 

Abroncsszoknya

Önmagában a nagy szoknyák viselése nem lett volna különlegesen káros. Persze az mindennapos volt, hogy a hölgyek fennakadtak az ajtón vagy épp kényelmetlen helyzetbe kerültek a szoknya miatt. 

Ami ennél jóval veszélyesebb volt, hogy a kandalló lángja észrevétlenül belekapott a ruhába és pillanatok alatt lángra kapott a szoknya, néha sajnos a viselőjével együtt. A korabeli ruhák anyaga ráadásul az extrém gyúlékony kategóriába tartoztak.

 

Nadragulya, a szemméreg

Bár a nadragulya mérgező volta már az ókorban ismertté vált, a középkorban az itáliai nők nem tartották ezt akkora akadálynak, hogy emiatt hanyagolják a használatát. Egyenesen a szemükbe cseppentettek belőle, mert pupillatágító hatású, az átható tekintet pedig hozzátartozott a kor szépségideáljához. Sajnos azonban a nadragulya csepp rendszeres használata látásproblémákhoz, nemegyszer egyenesen vaksághoz vezetett.

 

Fűző

A történelem első női fűzői fémből készültek. Később a modelleket faberakással igyekeztek kényelmesebbé tenni, majd bálnacsontból rakták össze. A fűző használatától a belső szervek átrendeződtek és különböző deformitások alakultak ki. A nők egészen kiskoruktól hordták és még a terhesség alatt sem váltak meg tőle.

A fűzőviselés egészen elképesztő példája az ún. kígyó alakú fűző, amelyet a La Sylphe nevű balerina talált fel (fenti kép). A hölgy a XX. század elején divatos 'S' alakú testtartást a végletekig kifacsarta, amely egészen biztosan károsította a gerincoszlopot is. 

 

'Levegőszövet' 

A muszlin nevű, finom szövésű anyag a XVII. században került be Európába, majd a XVIII. századi francia forradalom utáni korszak divatirányzatának meghatározó eleme volt. A vékony, lágy esésű szövetet a nők lázadásképpen hordták, ezzel véget vetve a nehéz, abroncsos ruháknak. A baj csak az volt ezzel, hogy az irányzat mániába fordult: a hölgyek még télen is ilyen anyagokban jártak, kabát nélkül, ami megfázáshoz és nem ritkán halálhoz vezetett, lévén abban a korban még a tüdőgyulladásba is bele lehetett halni.

 

Méretes frizurák

A rokokó korában a nők frizurája addig - és azóta - sosem látott magasságokba emelkedett. Ezt értsd szó szerint: a fejükön egész kompozíciók jelentek meg, amelyeket kénytelenek voltak több napig viselni. Az őrült divat hajhulláshoz és a fejbőr betegségéhez vezetett, a tetvek és bolhák megjelenéséről már nem is beszélve. Sőt, a dámáknak egy vaskalitkát kellett a fejükre húzni, ha nem akarták, hogy alvás közben a rágcsálók fészket üssenek a frizurájukban.

 

A férfiak sem maradtak ki

A XIX. században jelent meg a férfi toalettben a magasított ruhanyak, amelyet az inghez gombolva hordtak. A szűk gallér annyira fojtogató volt, hogy nem egy haláleset köthető a viseléséhez. El is nevezték 'az apák gyilkosának'. Itt találsz egy 1888-as The New York Times cikket, amely épp egy ilyen esetet ír le.

 

Hátborzongató, ugye? Oszd meg te is!


► KÉRJÜK ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL ÉS MEGOSZTÁSSAL! KÖSZÖNJÜK!