Jan Langer cseh fényképész különleges fotósorozatot állított össze százéves emberekről, 'Az évszázad arcai' címmel. A fotós nem csak fényképeket készített idős alanyairól, hanem megismerkedett a történetükkel is. Ismerd meg a történetüket, amelyeken keresztül te is érezni fogod az idő múlását!
Vlasta Čížková 23 és 101 évesen
A bal oldali kép akkor készült, amikor Vlasta befejezte a lányok számára létrehozott főiskolát. Ezután szakácsként dolgozott egy repülőtéren. Most egy faluban él, közel a szeretteihez. Vlastát érdeklik a mai világ történései és elmondása szerint ambivalens a viszonya a családjával. A közeli hozzátartozók csak nagyritkán látogatják meg, míg a távolabbi rokonok gyakran vendégeskednek nála. Vlasta hihetetlen emlékeket őriz! Rajta volt azon a kamionon, amely Reinhard Heydrich fiát elütötte, felszabadulások után orosz katonákat is vendégül látott, egyetlen fiát pedig 1948-ban elfogták. A mai napig verseket szokott felolvasni a rokonok esküvői ceremóniáján. Legnagyobb vágya, hogy családja újraegyesüljön.
Antonín Kovář 25 és 102 évesen
Antonín egy kreatív ember. Volt egy zenekar vezetője, film operatőr és sofőr is. Most Ústí nad Labem városában él, Csehországban. Még mindig szereti a zenét, olvassa az újságokat és szeret a lányával is beszélgetni, aki minden nap meglátogatja. Az általa legértékesebbnek tartott pillanatok azok voltak, amikor a saját zenekarában játszhatott, illetve azok, amiket a feleségével élt meg. Antonín álma, hogy újra klarinétezhessen.
Prokop Vejdělek 22 és 101 évesen
Az első kép a katonai szolgálat idején készült. Prokop kohászati mérnökként dolgozott és ma egy farmon él, amit a lánya épített számára. Szerettei mellette vannak: a lánya, a veje és az unokája. Legkedvesebb gyermekkori emléke a langyos kecsketej íze. Hobbijának sok időt szentel: körfűrésszel készít figurákat. Prokop mindenkinek jó testi és lelki egészséget kíván.
Anna Pochobradská 30 év körül és 100 évesen
Anna farmon dolgozott, most pedig egy idősek otthonában él. A legemlékezetesebb életszakasza az volt, amikor fiatal volt és magának megkereste a kenyerét. Minden hétvégén meglátogatja őt a lánya, demég így is egyedül érzi magát. Szeret aludni és azt mondja, egy nap úgy szeretne elaludni, hogy többet nem ébred fel.
Marie Burešová 23 és 101 évesen
Nehéz elhinni, hogy az a finom arcú fiatal lány, akit a bal oldali képen látunk, hentesként dolgozott. Jelenleg Zlínben él saját házában. Lánya, veje és unokája naponta meglátogatják őt. A velük való beszélgetés Anna kedvenc időtöltései közé tartozik. Élete legemlékezetesebb emléke a gyára államosítása. Szeretné, ha a családja többször jönne össze.
Antonín Baldrman 17 és 101 évesen
17 évesen Antonín már gyakorló katona volt, aztán tisztviselőként dolgozott. Jelenleg Blansko városának egyik idősek számára fenntartott intézményében él. Újságot olvas és értékeli, hogy lánya heti kétszer meglátogatja. Antonín legfontosabb emléke, hogy egy barátságos munkahelyi csapatban dolgozhatott. Az a vágya, hogy az egész világon béke legyen.
Anna Vašinová 22 és 102 évesen
A bal oldali kép Anna esküvője után készült. A most egy idősek otthonában élő Anna egy gazdaságban dolgozott. Imád szerelmes regényeket olvasni. Sosem fogja elfelejteni, mennyi népdalt énekelt egy gyerekkórusban, mint ahogy azt sem, hogy a háború elragadta mellőle a férjét. Legnagyobb vágya, hogy halála után újra találkozhasson vele.
Marie Fejfarová, 101 éves
Marie sportedzőként dolgozott egy stadionnál, férje pedig elismert kadriológus volt. Prága egyik felkapott negyedében éltek. Ebben a házban élt Marie 101 éves koráig, utána döntött a költözés mellett. Életének minden tárgyi emlékét elégette: a leveleket, naplókat és fotókat, és egyetlen köntössel és egy fogkefével vonult be az idősek otthonába. Villáját, bútorait, könyveit, ruháit és minden egyebet barátaira hagyta, akiknek gondozniuk kellett volna őt az idősek otthonában. Egyszer látogatták meg: vittek neki süteményt, és soha többé nem tértek vissza.
Marie imádja az angol és a francia irodalmat. Kedvenc emlékei a férjével való utazásai: a kis ösvények Japánban, a nyüzsgő Hong Kong, a rossz étel Afrika szegénynegyedeiben és a spanyol királyi család luxusfogadásán való részvétel. Ezzel az élményekkel teli élettel a háta mögött, Marie ezt a következtetést vonja le: 'Ha adsz valamit, ne várj semmit cserébe. Ha pedig kapsz valamit, biztos lehetsz benne, hogy az elkísér téged életed végéig.'
Milyen érzéseket kelt benned ezeknek az embereknek a története? Szomorúságot, vagy inkább örömöt érzel?
Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
